Az első kocogás...mindig ez a legmacerásabb. Néha még a kocogók sem hiszik el, hogy meg lehet
csinálni, pedig meg lehetett!
Az első támogatott alapítvány az
Magyar Cukorbetegek Országos Szövetsége volt.
Emlékirat jelleggel el kell mondanom, hogy kicsit olyan volt, mint a Brian Életében, mert először
a Országos Cukorbetegek Szövetségét kértem fel, akik azt mondták, hogy az elnökség szerint amit
mi csinálunk, az nem méltó hozzájuk...ennyit a közös problémákról, a közös hozzáállásról és a
lelkesedésről! :)
A cukorbetegség egy egyre jobban terjedő dolog itthon. Kisebbrészt örökölt, nagyobb részt szerzett formája
ismert, és mindkettő általános kezelése a gyógyszer illetve az inzulin. Kevésbé ismert kezelése pedig a
megfelelő ásványianyag és vitaminellátás biztosítása a szervezetben.
A betegség hoszzútávú romlása keringési problémákkal párosul és gyakran látásvesztéssel és keringési
problémákon keresztül végtag amputálással is járhat...szóval inkább előzzük meg!
A Macosz célja a megfelelő információk eljuttatásán keresztül a cukorbetegek életminőségének javítása is.
A weblapon a betegek megtalálnak leírásokat és elérhetőségeket termékekről, kezelésekről, csoportokról,
receprekről és az ételek beviteli értékeivel kapcsolatban. Sokszor a tudatlanság okozza a legtöbb kárt.
A kocogás a Dreher támogatásával, a deák téri Gödörből indult, és a Váci utcán keresztül ment. A start
előtt úgy 10 perccel voltunk 8-an. Berángattak a fiúk két srácot, akik alsonadrágban futottak velünk és
befutott két másik társunk is, így 12-en indultunk neki, hogy hagyományt teremtsünk!
Támogatóink neves személyiségek voltak, akik úgy álltak mellénk, hogy semmit sem tudtak rólunk - mivel mi
sem tudtunk még magunkról sokat :) -, ők Gianni és Kozsó voltak. Az utcákat 24 rendőr biztosította, mert
bár Bostonban 300-an is szabadon kocoghatnak, itthon szombaton és egyébkéntis, nem lehet csak úgy, ezért
tettük ezt sorfalban és vasárnap.
DE ott voltunk, megtettük és segítettünk!
Köszönjük szépen mindenkinek!
A 2004-es kocogás képei